Mint azt többen is írták blogszerte, ma – vagyis éjfélt követően – ünnepélyes keretek között lezajlott a Star Trek XI magyarországi premierje. Az ünnepélyes keretet Sayednek, Merrasnak, Chellovecknek, Németh Attilának, Dzséjtnek (és persze az őket felkonferáló trill-ikreknek: Csillának és Ritának) köszönhettük, akik mind egy-egy Star Trekkel kapcsolatos előadással színesítették az estét.
Alapvetően nem vagyok rosszindulatú – bevallom: előre drukkoltam az új mozifilmnek. Szívem csücske a régi legénység – különösen Spock – ezért titkon még örültem is, hogy ehhez a témához nyúlnak az alkotók. Persze az örömömbe némi félelem is vegyült, mert a téma ugyan csábítóan melegvizű tavacskának látszik, de nagyon könnyen lehet, hogy az alkotóknak nem ér le a lába. Kevésbé költői képekkel élve: könnyűnek tűnhet a nosztalgiára éhes régi rajongókat becsábítani, de ha a “mezei” nézőknek is adni akarunk valami izgalmasat, nem fogunk-e a két szék között padlóra ülni?
Nos, ezek voltak a kavargó érzések bennem a film előtt. Aztán elkezdődött valami véget nem érő pörgés a vásznon, ami két órán át a székbe szögezett. Hihetetlen, de sehol nem éreztem “üres járatot” a film alatt. Ami kicsit zavarbaejtő is volt eleinte, mert – valljuk be őszintén – a Star Trek nem annyira a lendületéről, mint inkább az elgondolkodtató történeteiről híres. Egy pillanatra meg is ijedtem: vajon nem a semmiért lesz ez a sok hűhó? S itt ismét meglepődtem: mert nem. A történet olyan, amilyennek egy Star Treknek lennie kell: filozofikus, elgondolkodtató, politikus, érzelmes, de ugyanakkor szenvedélyes és magával ragadó. Az ifjú színészgárdával egy lobbanékony, néha meggondolatlan, energikus ifjonti tüzet is sikerült a filmbe lopni. Igaz, megvolt ez korábban is – valamikor a hatvanas években. Akkoriban persze nem a pörgő cselekményben, hanem a tabukhoz való viszonyulásában.
Időnként azért nagyokat nyeltem, amikor a film az alternatív cselekmény miatt kiírt néhány – korábban fontosnak ítélt – karaktert a történetből, mint például Spock anyját, Amandát. Emiatt ugyanis mindjárt behoztak egy alternatív – korábban nem létező (vagy jól titkolt? :) ) érzelmi szálat Spock és az őt vígasztaló, de az anyáskodáson azért igencsak túlmenő Uhura között. S itt megint felmerült bennem egy hiány: hol van Chapel nővér? Az eredeti sorozat szőke asszisztensnője, akit – nem is titkoltan – szenvedélyes, bár láthatóan egyoldalú szerelmi szálak fűztek a hegyesfülű vulkánihoz. Tudom, tudom, elhangzott a neve a filmben, talán egy másodperc erejéig át is suhant a vásznon a sziluettje, na de ennyi. Mi lesz szegénnyel, ha Spock eleve barátosnéval érkezik az Enterprisera? Nem is beszélve róla, hogy a TOS szerint Spock nős már ebben az időben. Bár lehetséges, hogy a neje odaveszett a Vulkán bolygóval.
Aztán hiányoltam még Janice Randet, aki a TOS ismert szereplőgárdájához tartozott, bár a mozifilmekben nem – pontosabban csak pillanatokra – szerepelt. Habár ő is megjelenhet még a későbbiek folyamán.
A karakterekkel alapvetően elégedett voltam. Tudom, hogy részrehajlás, de számomra Zachary Quinto Spockja telitalálat, sőt már akkor megnyerte a tetszésemet, amikor a sajtótájékoztató képein megláttam Leonard Nimoy mellett – kiköpött fiatalkori hasonmása (!). Ehhez még jó színész is, úgyhogy engem abszolút meggyőzött. Persze a többiek is tetszenek. Kirk ugyan nem hasonmás, de éppolyan szilaj és meggondolatlan, mint a Shatner-féle figura, talán még egy fokkal jobban, hiszen itt még csak leendő kapitány, nem nyomja a vállát a mások iránti felelősség. Leonard Nimoytól pedig szép, hogy felismeri kapitányát Chris Pine alakjában is. :)
Uhura szép és szexis, akárcsak elődje, Chekov orosz akcentusa fergeteges, Suluról pedig a TOS-ban is kiderült, hogy remek vívó – dicséretes az alkotóktól, hogy ezt a poént jó helyen játszották ki. Scotty érdekes figura, tulajdonképpen hihető, hogy ilyen körülmények közül kerül az Enterprise-ra, csak kérdés, hogy ha Kirköt csak az alternatív idősíkban dobta ki Spock a hajóról, akkor hogyan találkozott eredetileg Scottyval? Mindenesetre az idős Spock is meglepődött, de ez nem gátolta abban, hogy megváltoztassa a jövőt azzal, hogy átadja Scottynak saját későbbi képleteit, amit így (akárcsak a ST IV-ben az átlátszó alumíniumot) senki sem talált ki. No de a filmben egy ponton túl már senkit nem izgat a pillangó-hatás. :) McCoy dokit egyelőre nem tudom hova tenni. Valahogy több szarkazmust vártam volna a figurától, de a mozdulatai és a viselkedése ott volt. Csak az a plusz hányavetiség hiányzott… talán majd érik még.
Számomra egy csomó kérdést felvet az alternatív univerzum, de alapvetően jó ötletnek tartom (remélem, sosem fogom szembeköpni magam ezért a mondatért :) ). Mert a már fentebb felvetett néhány gondolatból is látszik, hogy a Star Trek tényleg kezdte bezárni önmagát, és a sok-sok regénybe és filmbe írt – másodpercre pontos – ST történelem nem hagyott teret egy új történetnek, mert összeértek a szálak. Merész húzás volt ollót ragadni és belevágni a tér-idő kontinuumba, de működött. Reméljük nemcsak egy mozifilm erejéig.
Kérdéseim maradtak a történettel kapcsolatban is. Talán ha újra megnézem vagy ha egyszer elolvashatom könyvben… Egyik kérdésem például, hogy hogyan került Spock hajójára a “vörös anyag”? S eredetileg mi célja volt vele? S hogy Nero honnan tudta, hogy Spock pontosan 25 év múlva fel fog bukkani a hajójával és éppen ott fog felbukkani, ahol ő keresi? Ha Dzséjt nem mesélt volna a ST képregényről, talán ennyit sem értettem volna, de lehet, hogy ezek nem is fontosak a cselekményre nézve, hiszen itt a hangsúly egy új legénység és egy új ST Univerzum születésén van.
Talán egyszer büszke leszek rá, hogy ott voltam, amikor felsírt… :)
Csatlakozom hozzád, ha nem hallom Dzséjt előadását a filmet megelőzően, sokkal kevésbé értettem volna magát a filmet.
Reménykedem benne, hogy kiadják a filmet könyvformában valamikor… talán abban lesz valami utalás az előzményekre (akár a képregényre is). Jó lenne, ha kicsit megvilágosítanák vele az elménket meg a történet sötét zugait is… :)
Nálam telitalálat, hogy nem Kirk viszi a nőt a végén, hanem Spock. Az a visszafogott kis puszija a transzporterdobogón Uhurával, és a pofa amit Kirk vágott hozzá! Kész, majd leestem a székről, úgy nevettem.
Hááát… lehet, hogy irigy vagyok Uhurára. ;)
Spockban szerettem, hogy megközelíthetetlen. Ezt a képet még a Chapel-féle egyoldalú rajongás is erősítette. Lehet, hogy az új, alternatív idősíkban Spock döntögeti majd az űrlányokat? :)
Mintha az öreg Spock is olyasmit mondott volna neki, hogy ne fogja vissza magát annyira…
Hm… de jó lenne, ha visszamehetnék pár évet és megmondhatnám a fiatalkori önmagamnak, hogy mit csináljon másképp…
Jó szó ez az alternatív univerzum (nem szeretem, a párhuzamos világ elnevezést)
A FILM TETSZETT :-)
Maradtak persze kérdések, annak ellenére, hogy a képregény előzmény sok mindent “megmagyarázott”.
Valszeg még párszor meg fogom nézni.
Oké! Megyek Veled! :)
A párhuzamos világ kicsit más, mint az alternatív univerzum. Párhuzamos világnak azért jó nevezni, mert az idő pontosan úgy telik benne, mint a mi világunkban, az ott élők adott ponton ugyanolyan idősek, csak éppen másképp fejlődtek, más hatások érték őket. Számtalan ilyen világ lehet. Erre a Sliders jó példa.
Az alternatív univerzum ebben az esetben arra utal, hogy egy adott cselekmény (itt időutazás) megváltoztatta az idő folyását, de csak a mi szempontunkból, akik egyébként ismerik a jövőt. Ha nem ismernénk, akkor ez egy teljesen normális dolog lenne, hiszen az idő folyásának az is része lenne, hogy visszamentek az időben és ezzel minden megváltozott. Ezt a Vissza a jövőbe második részében igen szemléletesen rajzolja fel a doki egy táblára.
Nekem úgy látom erről a filmről különvéleményem van. Ez már túl sok volt számomra. Abrams megnyomta a reset gombot és megsemmisítette az eddig ismert Star Trek világát úgy ahogy van. Ez az egész produkció lényegében azt alapozza meg, hogy ezek után ott piszkálhasson bele nyugodtan univerzumba ahol csak kedve tartja, mindig hivatkozhat erre a filmre. Akár semmissé teheti az általam kedvelt sorozatok cselekményeit is (Ezt már lényegében meg is tette a Vulkán elpusztításával, hiszen ezek után már semmi sem mehet az eredeti cselekményszálon.) Ez persze gondolom egyszerűbb út volt, mint megismerni ezt a világot, és igazodni a már kissé tényleg túlságosan összetett cselekményvonalhoz. Amellett, hogy ez a megoldás szerintem, tényleg elképesztően gyenge, tartalmazza a szokásos időutazásos paradoxont is. (A kiváltó cselekményszál megszűnésével, hogy jöhet létre ez a cselekményszál????? Hiszen ha megsemmisül a Vulkán, akkor például Nérónak amikor visszatér olyan tudással kéne rendelkeznie mivel láthatólag nem rendelkezik, például tudnia kellene hogy teljes terve kudarcot vall. Emellett az idősebbik Spocknak emlékeznie kellene a szülőbolygója elpusztítására, vagyis olyan Spock létre sem jön, aki nem emlékszik erre, akkor hogyan képes visszautazni a múltba, egy olyan verzió ami nem is létezik. És még sorolhatnánk.) Persze ezekre, ha nagyon akarunk, adhatunk elképesztően erőltetett magyarázatokat, de ez a cselekményszál éppen ettől is olyan gyenge, hogy ilyen magyarázatok szükségesek lehetnek. Én nem azt vártam volna el, hogy a legkisebb hülye részletig illeszkedjen a korábbi filmekhez, de, hogy azok cselekményét akár teljesen meg is szüntethesse az azért sok. Ennek tükrében nyugodtan mondhatom, hogy ez nem előzmény film, ahogy ígérték, hanem a Star Trek univerzum újrakezdése. És én azzal a gyakran hangoztatott véleménnyel sem értek egyet, hogy erre azért volt szükség, hogy új nézőközönséget nyerjenek meg a Star Trek-nek, mert ahhoz nem lett volna szükséges a régi Star Trek cselekményszál arcul köpése, elég lett volna a hangnemváltás (amit én nem is kritizálok) és egy olyan semleges történet, ami nem piszkálja meg a jövőt és nem szükséges előismeret sem hozzá. Vagyis enélkül is lehetett volna az új Star Trek mindenkié. Persze lehet, hogy azon többet kellett volna dolgozni. Mondom mindezt úgy, hogy nem vagyok fanatikus rajongó, csak szerettem a Star Treket Emellett, hogy valami pozitívumot is említsek a színészeket Uhura kivételével nagyon eltalálták, különösen az új Spockot játszó Zachary Quinto alakít nagyot. (Ez nem csak fiatalabb Spock, hanem egy egészen más tapasztalatokkal rendelkező és ezért egészen más Spock is egyben).