Eurocon 2010 – női szemmel

Szerencsés vagyok, hiszen a tavalyi 2009-es Fiuggi-i Eurocon után idén is részese lehettem a magyar küldöttségnek. Kicsit árván egyetlen nőként a hatosfogatban, de másrészről öt lovaggal (Mano, Attila, Benedek, Jun, Sándor) a lengyelek földjén.

Benedek, Sándor és Jun tulajdonképpen mindent részletesen elmondott a saját blogján a rendezvényről, de most egy kicsit női szemmel is megírom a tapasztaltakat.

Cieszyn egy hangulatos kisváros titokzatos macskaköves utcáival, a rejtelmekkel, hogy miért van nyitva a temető kapuja éjjel, ha nappal zárva van és nem utolsósorban az emberekkel, akik vendégszeretők és mosolygósak, annak ellenére, hogy nem mindig találunk közös nyelvet.

A conra való bejelentkezésünk kissé kaotikus. A szervezők keverik a kiadandó csomagokat, de végül minden megoldódik. Egy eléggé tömött szatyorban mindenféle könyveket, térképet és CD-t kapunk a városról. A conos belépőkártya designja nagyon tetszik, külön kedves, hogy nagy betűkkel tüntetik fel rajta a választott nicknevünket, alatta kicsivel a valódit (plusz az országnevet). Így sokkal könnyebb megszólítani egymást. Azok akiket valaha díjaztak már Euroconon kis szalagot kapnak a belépőikre, így Sheenard és Benedek is büszkén viselhette eme jelvényt.

Nagyon sok a program, amelyek egymással párhuzamosan futnak több teremben. Szerencsére van köztük több angol nyelvű előadás is. Filmvetítések és beszélgetések sora várja az érdeklődőket. Az egyetlen baj, hogy alig találjuk meg egymást a három emeletnyi rendezvényen. Pedig a termek nevei ismerősek: Serenity, Enterprise… stb., így legalább azokat könnyen jegyezzük meg.

Orson Scott Card előadásán a szerző természetesen angolul beszél, a lengyel tolmács leányzó hamarosan belebonyolódik a fordításba, úgy néz ki, feladja. Viszont csinos – jegyzik meg férfitársaim, ami legalább egy kis vizuális előnyt jelent a verbális akadályok között.

Az emeleten rengeteg az árus és az ember is, alig férünk a folyósón. Pólók, jelvények, könyvek, szerepjáték eszközök minden mennyiségben. A con területén több helyen figyelünk fel jelmezes alakokra. Főképp Star Wars és Gyűrűk ura-beli szereplők szaladgálnak szerteszéjjel. A sok jelmezes között felfedezünk egy szép, szőke elflányt és most jut szerephez a belépőkártyáinkhoz kapott “mascarade” feliratos matrica – a leányzó gyűjti a szavazatokat a jelmezére. Mi készséggel ajánljuk fel a matricákat (a későbbiekben ennek meg is lesz az eredménye, hiszen az elf leányzó nyeri a jelmezverseny második díját).

A rendezvény helyszínén a horvátok a bejáratnál kampányolnak. Az asztaluk tele prospektusokkal, térképekkel, de találunk angolnyelvű fanzint is. Kedvesen a nyakamba akasztanak egy “Zagreb” feliratú mézeskalács-szivet, engem megnyertek, a szívem feléjük húz.

Az ESFS megbeszéléseken már ismerősként találkozunk a korábban megismert tagokkal. Újdonsült ismerősünk Petra, aki nagy lendülettel küzd a 2012-es Eurocon rendezési jogáért. Mint később kiderül, nem hiába – Londonnal szemben nyer Zágráb.

A díjkiosztó ünnepség különben nagyszerű. A helyi sportcsarnokban kap helyet, ami kellett is, hiszen óriási a tömeg. Először a lengyelországi díjakat osztják ki. Minden díjazottat megtapsolnak, az irodalmi díjnál pedig még nagyobb az ováció.  Az Erocon több magyar jelöltje ellenére most egyetlen díjjal kell beérnünk: Csepregi Tamás idén Encouragemant Award-ot kapott. (Ezúton is gratulálunk!)

A rendezvény azonban nemcsak hivatalos eseményekből áll. A programok mellett a legjobb dolog, hogy ismerkedhetünk más országok rajongóival. Időnként persze segít a nyelvi nehézségek feloldásában egy kis alkohol… a magyar pálinkát a horvát lányok körbeadják, de leginkább csak szagolni. Még az ukránok is kellő tisztelettel nyelik a 60 fokos nedüt, hiszen felkínált paprikás vodkájuk csupán 40 fokos. Drága Manom egyik nap egy olasz srácnak magyarázza a “pálinka” szó jelentését. - Paulus – Pál. Maya – inka. Érted? – mi értjük és a paulusmaya a továbbiakban szótárunk részévé válik. A hangulat tovább fokozódik és horvátokkal versenyt éneklünk. Egy horvát dalra egy magyar dal felel. Időnként beszállunk az ukránok gitáros énekébe (mert Mano még gitárt is hozott). “Já igrájú ná gármoske…” Nem is olyan rég volt, amikor még orosz órán énekeltem ezt a dalt…

A lengyelek a magyar szó hallatán azonnal idézik a  „Polak, Węgier, dwa bratanki, i do szabli, i do szklanki” hangaztú mondást, amely magyarul is ismert: „Lengyel, magyar – két jó barát, együtt harcol, s issza borát.” A boltokban kitett “Kasza” feliratos ételekről kérdezgetem egyik vendéglátónkat, amely mint kiderül kását jelent lengyelül. Be is szerzek egy “Kasza manna” nevezetű ételt, ami nem más, mint búzadara. A “Magdi” nevű són már meg sem lepődök. Ezek vártak engem. :)

Az egyik lengyel társaság sörrel kínál, mire kényszeredetten rázom a fejem: tudom, a “táncos” finom, de én nem vagyok sörivó, egyedül a Redd’s nevű sör ízlett, ami nagy szó, hiszen itthon sem nagyon nyúlok a krigli után. De ez a nedü túltesz a magyar citromos sörökön, kifejezetten illatos és finom. Almás, málnás változata ugyan nem győz meg, de a citromos könnyen lecsúszik a nagy melegben. Miután kijelentem vonzódásom tárgyát, két lengyel lány bevesz a Redd’s fanok közé és ajánlgatják a Rider nevezetű sört, amit azóta sem sikerült megkóstolnom, de bizalomra ad okot, hogy a lengyel fiúk azonnal húzták a szájukat a sörmárka hallatán.

Mano töredékes lengyel tudását próbálja előkotorni a múltból, mikor beszélgetőtársa azt kérdezi, miért nem beszélnek magyarul? Az állak leesése után kiderül, hogy Szlovákiában élő magyar úriember keveredett a társaságba. S mi még azt hittük, senki nem ért bennünket, amikor magyarul beszélünk… Az egyik lengyel srác majd minden magyar mondatnál a fejét rázza és folyton azt ismételgeti angolul: “What a difficult language!”

Mindent összevetve az út kitűnően sikerült. Köszönhetően ez a rendezvénynek, a résztvevőknek, de nem utolsósorban az útitársaimnak is. Időnként annyira nevettem, hogy a könnyem is kicsordult. Nagy élmény volt ez, s remélem, megismételjük 2011-ben Stockholmban is.

Find more photos like this on SFport.net

A képek főképp Mano gépével készültek és többen fotóztuk. További képeket találtok az albumjaim között az sfport.net-en.